Az elektronikus számítógépek története a második világháború idejéig nyúlik vissza. 1941-ben Németországban a Z3 nevű gép tekinthető az első szabadon programozható, teljesen program vezérelt számítógépnek. 1943-ban az angol titkosszolgálat építette meg a Colossust, ami részben relés, részben elektronikus alapon épült fel. Az Amerikai Egyesült Államokban építették meg az első teljesen automatikusan működő számítógépet. A Harvard Egyetemen 1939 és 1944 között tartó fejlesztési munka során építették meg a MARK I-et, amely elődeivel ellentétben tízes számrendszerben számolt.

Howard H. Aiken 1937-ben vetette fel, hogy tudományos céllal számológépet kellene készíteni. A MARK I gépen 60 sorozatban 24 kapcsoló található a kézi adatbevitelhez. 72 számot képes tárolni, amelynek mindegyike 23 tizedes számjegyű lehet. Másodpercenként három összeadást vagy kivonást képes végrehajtani. A szorzás hat, az osztás 15,3 másodpercig tartott. A logaritmus vagy trigonometrikus függvény egy percig.

A MARK I. számítógép egy 24 csatornás lyukasztott papírszalagról olvasta el az utasításokat. Miután az aktuális utasítást végrehajtotta, elolvasta a következőt. Egy másik szalag tartalmazta a számokat a bevitelhez. Harvard-architektúraként vált ismertté az adatok és utasítások ilyen módon történő szétválasztása.

1952-ben készült el Neumann János tervei alapján az EDVAC nevű számítógép, amely az első Neumann-elvek alapján épített gép volt. Az EDVAC volt az első olyan számítógép, amelyen programot lehetett végrehajtani.

Az 1960-as években egyre több számítógépre tettek szert a nagyvállalatok, ahol már nem csak számítások elvégzésére használták őket, hanem sokkal összetettebb feladatok megoldására is. A hosszú és nehéz munka során készített programok gyorsan elavultak, új, gyorsabb és egyszerűbb programfejlesztési módszerek megalkotására lett szükség.

1964-ben jelenik meg az első általános célú kereskedelmi számítógép az IBM 360. A gépet az IBM 1965 és 1978 között forgalmazta. Azért volt jelentős, mert ez volt az első olyan számítógép, amely a számítástechnika teljes területét lefedte, üzleti célú felhasználástól kezdve a tudományos alkalmazásig. A számítástechnikai piacon nagyon sikeresek voltak a 360-as számítógépek. A felépítésük sok más számítógép terveire is nagy hatással voltak.

A 60-as években már léteztek olyan számítógépek, amelyeken nem csak tudományos kutatások, katonai alkalmazások futottak. A programokat speciális tudással rendelkező kutatók készítették, eredeti szakmájuk szerint villamosmérnökök vagy matematikusok voltak. A program készítése ASSEMBLY nyelven történt, ami lényegében a processzor instrukciókészletét képezte le.

Kezdetben a számítógépek programozása huzalok állítgatásával voltak megadhatóak az egyes memóriacímek, utasítások, adatok. Az utasítások megadása gépi kóddal bináris, oktális majd pedig hexadecimális számok megadásával történt. Egyértelműen nagyon bonyolult volt és a hibalehetőségek száma nagyon nagy volt.

A lyukkártyák segítségével előre megírt utasításokat adhattak a számítógépeknek. A parancsok még mindig számsorok voltak, amelyek az emberi természettől nagyon távol állnak. Szükség volt egy olyan nyelvre, ami közelebb áll hozzá, aminek segítségével az utasításokat emberközelibb formában tudjuk megírni. Ez a nyelv lett az Assembly, ahol az utasításokat, úgynevezett mnemonikákkal adjuk meg, amit a fordítóprogram alakít át a gép számára értelmezhető gépi kóddá. A Disassembler pedig arra képes, hogy a bináris kódot átalakítsa Assembly forráskóddá.

Az Assembly nyelv jelentősége, hogy a mai időkben egy magasabb szintű nyelv forráskódja, például a C++ kód egy Assembly kódot fog eredményezni, ami aztán tovább fordul gépi kódra.